Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kitörés

 

 

 

Nem kell ahhoz kőfal, hogy te is rab legyél

Csak a saját gyengeséged, hogy semmit se tegyél.

 

Ne változtass sorsodon, mitől szebb lenne életed

Csak ülj magadba roskadva, sajnálva létedet.

 

Építsd önmagad börtönének kőkemény falait

Légy saját hóhérod, ne halld másoknak szavait.

 

Fekete tömlöcödben éld le a bús életed

S, várd azt a napot, mikor meglátod végzeted.

 

Vagy ébredj fel végre és dobd le a láncaid

Ordíts a világra hadd hallják vágyaid!

 

Küzdj olyan dolgokért, amit igazán szeretnél

Miket pénzért soha meg nem vehetnél!

 

Röhögj a halálnak arcába, küld el őt messzire

Hadd tudja ő is, veled nem juthat semmire!

 

Élj hát végre úgy, hogy igazán boldog lehess

És ha tükörbe nézel magadra vissza nevess!

 

Ne törődj azokkal, akik mögötted beszélnek

Úgyis csak irigyek ők semmit se értenek!

 

Megfáradt mindegyik a saját poklában

Kínlódva küszködnek önmaguk mocskában.

 

De eljön egyszer a nap mikor elszólít az Isten

Rajta lesz neked is a számládon majd minden.

 

Úgy állj ott előtte, hogy ne sajnáld mit tettél

Hisz a rab szabad lett és ez fontosabb mindennél!