Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Epilógus

Epilógus

 

Dani egy könyvesboltban ült az asztal mögött, amin egy halom könyv tornyosult, de mind ugyanaz volt. Az ő könyve. A saját műve, amit a naplója alapján írt meg. A borítóján rácsokat ábrázoló fénykép volt a tetején pedig egy egyszerű szó díszelgett cím gyanánt. DANIKA.

Zombori tiszteletes ült mögötte és éppen olvasott valamit. Jó pár év telt már el azóta, hogy pártfogoltja kiszabadult a börtönből és a civil életben sem hagyta magára. Eljött ő is a könyvesboltba, hogy jelen legyen a dedikáláson.

Dani előtt jókora sor állt és mindenki arra várt, hogy szignózza az általa megvásárolt példányt. Szinte ideje sem volt felnéznie, csak azt kérdezte, hogy kinek írhatja alá a nagysikerű művét.

Már a sokadikon volt túl, amikor valaki egy verses kötetet vágott elébe, amin Arany János neve állt. Az ifjú író felnézett és egy ismerős arc tornyosult fölé. Rezes volt az. Mögötte Sunyi és a Könyvelő éppen azzal volt elfoglalva, hogy kulturáltan és a hozzájuk illő eleganciával meggyőzzenek egy idős házaspárt, hogy engedjék őket előre. Sikerült. Dani széles mosollyal felvette a kötetet.

- Arany János. Az egyik kedvencem. Sikerült elolvasni a Toldit? – Kérdezte.

- Volt rá egy pár évem. – Felelte a férfi. – Azt rebesgetik, hogy valami nagy író dedikál ma itt.

- Igen én is ezt hallottam. – Válaszolt az Dani és elővett három példányt a könyvéből.       

- Nekünk is kell egy a szerző úrtól, ha jut. – Jelezte igényét a Könyvelő, mert ő sem akart kimaradni a jóból, de természetesen a társa nevében is beszélt, aki befejezte az egyezkedést az idős párral.

- Cső rabbi. – Vágta oda Sunyi a megszokott köszönését a tiszteletes felé, aki egy laza legyintéssel nyugtázta azt.

- Na és kinek írhatom alá? – Kérdezte Danika, de már mondta is a választ. – Már tudom is! A Rezesbanda tagjainak: Máyer József, Ádám Tamás, és Steiner Zoltán. Vagyis a Rezes a Sunyi és a Könyvelő…